04 ápr A jó üzlet titka – első rész – foglalkozz azzal, amit igazán szeretsz

Sokan próbálkoztak sikertelenül a madaraink értékesítésével. Országos üzlethálózattal, csinos bemutatókertekkel széles vásárlói körrel rendelkező kereskedők, kertépítők vallottak kudarcot, ugyanakkor hihetetlen eredményeket ért el néhány kis cég. Az ismert és sokszor sokféleképpen megfogalmazott általános marketing szabályok érvényesültek csupán?

Huszonöt évvel ezelőtt az első kölni madaras kiállításunkon hosszas nézelődés és türelmes várakozás után ült le Walli úr az asztalunkhoz tárgyalni. Elmondta, hogy kis családi vállalkozása bútorgyártással és -kereskedelemmel foglalkozik, és ő csupán vevőcsalogatónak szánná a madarakat, ha kiállításra megy a bútoraival. Nem akar az eladásával foglalkozni, de ha vevő lenne rá mégis, úgy természetesen eladná. Oda tudnánk-e adni bizományba, hogy kipróbálja a bútorreklámozást vízköpő madarakkal.

Gondolkodási időt kértünk. Egyrészt volt már néhány megrendelésünk, a kiállított madarakat is már eladtuk és nagyon komoly volt az érdeklődés. Abban az időben még nem volt olyan egyszerű az export, a bizományosi értékesítést pedig csak különösen bonyolult és kockázatos módon lehetett megoldani, amihez a felek teljes bizalma szükséges. Végül beleegyeztünk. Ha jól emlékszem már a legelső fellépésük alkalmával gazdára talált egy Kele és egy Kótya. Ezt követően a négytagú csapat folyamatos pótolgatása után egyre nagyobb mennyiségeket rendelt Walli úr.

Sokszor szállítottunk az árut saját magunk, így láthattam, hogy milyen becsben tartják a madarakat. Az üzlethelyiség egy gondosan kiválasztott helyén, egy igényesen megépített kis tavacska mellett mutatták be tudományukat a látogatóknak. Azonnal a helyére került az elmozdított csőr, a túlzottan kíváncsi gyerekek pedig egy buksisimogatás és enyhe dorgálás után tisztes távolból nézték a madarakat. Mindig tökéletesen működtek, soha nem voltak porosak és vízkövesek a madarak. Figyeltem Walli urat, ahogyan magyarázott a vásárlóknak, türelmesen, derűsen beszélt, közben megsimogatta a szék karfáját, óvatosan és gyengéden fogva húzta ki a fiókot, mintha a komód élne és nem szeretné megzavarni a nyugalmát. Szerette a bútorait, szerette a madarainkat.

A piac telítődése miatt már ugyan jóval kevesebb madár talál gazdára a bútorüzemből, de a mai napig stabil partnerünk a Walli cég.

Walli úr azzal foglalkozott, amit szeret, betartotta a fokozatosság és a tisztesség elvét. Kedvezmények reményében soha nem tett csábító ígéreteket, nem kért exkluzivitást. Sokan voltak kereskedőink között, akik hasonló hozzáállással próbálták eladni a madarakat mégsem értek el ilyen eredményeket.

A siker titkára sokszor nincs ésszerű magyarázat. Egy dologban viszont biztos vagyok: Walli úr megértette a madaraink játékos megjelenése mellett az igazi értékét jelentő, lélekhez szóló üzenetet.