A csőrszerkezet prototípusának elkészítése során kiderült, hogy legalább 20, de inkább 30 cm hosszúnak kell lennie a csőrnek, hogy a mozgás látványos és megfelelően lassú legyen. A madár elképzelt, 60-80 cm-es magasságához ez nagyon nagynak tűnt. Vajon kihozható-e ebből az arányból egy ákombákom posztmodern mobilszoborszobron vagy egy elcsépelt karikatúrafigurán kívül valami más? Egy jópofa, de felejthető geg vagy egy kedves szobor lesz, ami mosolyt csal az ember arcára, ami mellett jól esik a pihenés egy árnyas tóparton?
A papírra vetett vázlatok mellett a forma megtalálásához készítettem egy 80 cm magas vázat egy fordított U alakú lábbal, nyakkal és a rászerelt alsócsőrrel. A mai napig is ez a hosszúlábú madarak váza. Ezt a nyakigláb szerkezetet alakítgattam, és öltöztettem fel.
Az első madárpárnál ez csak részben sikerült. Kedves, szerethető és vagány lett a pár, karakteres igazi egyéniségek, de nem lettek elég „vízimadarasak”. Az új típusok megjelenése után is népszerű maradt Kele és Kótya, még sokáig a szerepeltek a kínálatban. A későbbi változatoknál már nem akartam mindenáron elrejteni a szerkezeti részeket, tudatosan maradt például látható az U alak több típusnál is.
Mivel a rézműves mesterséget nem iskolában tanultam, ezért ennek korlátait sem ismertem. Így fedeztem fel például az előregyártott félgömbök transzformációjában rejlő lehetőségeket, amivel a lemezszobrok világában egyedülálló, letisztult formákat tudtam létrehozni. Együtt fejlődött a forma és a mesterségbeli tudás. A funkció, az anyagban rejlő lehetőségek és a sajátos absztrakció, végül, különös hangulatú egyedi formavilágot teremtett. Az évek során egyre finomodtak a részletek, és egyre mívesebbé váltak a madarak. A család minden tagja vízjáték nélkül, szoborként is megállja a helyét, így is teljes értékű művészi alkotás.
Vannak azonos formájú párok, ahol a testméretben, a magasságban és a testtartásban van különbség a „házastársak” között. Ezek az Ejnye-Bejnye, a Hebe-Hurgya és a Csurran-Cseppen. A pároknál az egyik magasabban tartja a fejét, ami a látványt és hanghatást is gazdagabbá teszi a kompozícióban. Természetesen nem fogadtak örök hűséget egymásnak, így bármelyik madár bármelyikkel párosítható, de egyedül is jól érzik magukat. A „szinglik”: Talpigvas, Berzenke, Dödi és Bingyom.
A madarak 0,7 mm-es vörösréz lemezből, különböző méretű félgömbökből, csövekből készülnek, és az elemeket keményforrasztással illesztjük össze. A csupán hajlítással készült madarak ( Hebe, Hurgya, Dödi, Berzenke) teste sima felületű. A domborítással készült típusoknál láthatók a kalapácsnyomok. Ezeket golyós kalapáccsal ólomlemezen két fázisban alakítjuk, így az ötvösművészetből ismert klasszikus, finom, rücskös felületük lesz.
A hevítés során keletkezett elszíneződések, a megmunkálás nyomai, a forrasztási varratok hozzátartoznak a lemezszobrok jellegéhez. Ezt a markáns megjelenést megőrizve, a szobrok csiszolással és lángfestéssel finomítva kapják meg végleges felületüket. A natúr felület mellett matt bronz színű patinázással is készülhetnek.
A levegő páratartalmától, a csapadéktól a réz tovább oxidálódik. A színe sötétedik, mattul, kialakul a rézre jellemző természetes, barna patina, ahol rendszeresen éri a víz, ott pedig zöld patina alakul ki. A matt bronz patina homogénebb színével tetszetős ugyan, de „gyári” színe nem marad meg sokáig, nem patinázódik tovább olyan szépen, mint a natúr felület: fekete árnyalatú lesz és erősebben jelenik meg rajta a zöld patina is.
A madarak elsősorban kerti tavak, medencék partjára telepíthetők. Ennek hiányában azonban még számtalan lehetőség kínálkozik az elhelyezésre. A víz lehet félbevágott hordóban, nagy méretű kő- vagy kerámiatálban, de lehet földbe süllyesztett kaviccsal fedett műanyag szökőkútmedencében is. Ezek a megoldások sok buktatóval járnak. Lehet bár megfelelő méretű és tetszetős a kiválasztott edény, de a valóságban mégsem olyan lesz a látvány, mint amit megálmodtunk. Szép és természetes lesz a kavicsos szökőkútmedencével készült összeállítás, de kiderül, túl erős a hangja, vagy bosszantóan nagy lesz a fröcskölés miatt a vízveszteség. A saját gyártmányú fedett, 90 literes szökőkút medencénkkel mindez elkerülhető.
A fényképek, mozgóképek nem mutatják meg a madarak igazi arcát, a varázslat csak élőben működik. A mozgás, a hang vonzza a tekintetet, így a vízköpő madár uralkodó eleme lesz az adott kertrészletnek. Karakteres egyéniség ugyan, de hivalkodás nélkül teljesíti a feladatát, így mégsem vonja el a figyelmet a kert más látványosságairól. Közvetlen környezetének hozzáértő kialakításával szinte bármilyen stílusú kertbe beilleszthető: Berzenke remekül kiegészíti egy modern, japán bevásárlóközpont belső kertjét, és bár kissé bizarr elképzelésnek tűnt, de végül kiderült, nem idegen egy francia műemlék épület barokk kertjétől sem.
Családi házak és nyaralók mellett szálláshelyeken, üzletekben, kastélyokban is megtalálhatók a madaraim, de még egy állatikerti tóba és gyógyfürdőkbe is eljutott néhány szerencsés példány.
A közterületi elhelyezésnél figyelembe kell venni, hogy a madarak sérülékenyek. Valamilyen természetes megoldással az agresszív kíváncsiskodókat távol kell tartani. Erre jó megoldás, ha nem a vízpartra, hanem a mélyebb részre vagy egy magas sziklára kerülnek. Ilyen igények esetén egyedi kialakításra is lehetőség van, a zlini állatkertben található tóba például nagy méretű, hosszabb lábú madarak kerültek, a marionai pláza sziklájához pedig erősített lábakkal és biztonsági csavarokkal rögzített változatot készítettem.
A madarak a vízforgatással javítják a kerti tavak a vízminőséget. Halrabló madarak elriasztására viszont hosszútávon sajnos nem alkalmas.