04 ápr Kezdetek

A meder szélén feküdt. Páratlanul szép szabályos lapos kő volt, és pont olyan méretű, mint amit megálmodtam. Ezt nem lehet itt hagyni! Két kilométeren keresztül cipeltem a buszig, utána fel a hegyre a kollégiumba. Akkor még nem sejtettem, hogy ez egy életre szóló kapcsolat kezdete a görgetegkövekkel. Hétvégén vonatra szálltam vele, hogy megcsináljam otthon az első szobai csobogómat

Az egyetem elvégzése után néhány évig fuvarozóként dolgoztam. Mátrai útjaim során feltűnt, hogy Gyöngyös környékén a szőlőskertekben az út mellet több helyen görgetegkő kupacok állnak. Kiderült errefelé nem nagyon kedvelik ezeket, mert minden kapavágásnál előjönnek a földből. Itt nem érték, csak megkeseríti az emberek életét, örülnek, ha valaki elviszi őket.

Tujasövény, rakétaboróka, smaragdtuja, rózsa, sziklakert szép fehér sziklákból – ezek voltak az átlagos megrendelői igények akkoriban. A rendszerváltás után megjelenő sok botcsinálta kertépítő örömmel teljesítette ezeket. Épültek az elgondolás nélküli egy növény – egy fehér kő típusú sziklakert borzalmak, az árvízvédelmi műtárgyakra emlékeztető robbantott kövekkel szegélyezett tavacskák. Mennyivel szebben meg lehet csinálni ezeket görgetegkőből, de még akár támfal is készíthető belőlük. Szinte minden kertembe került valamilyen formában görgetegkő.

Nagy lendületet adott a kőkorszakomban, hogy a „gyűjtögető életmódról” áttérhettem egy hatékonyabb módszerre. A rendszerváltás után ugyanis gőzerővel beindult a közműfejlesztés a falvakban. Először a víz, majd a szennyvízcsatorna, később a telefonkábelnek kiásott gödrök ontották a szebbnél szebb görgetegköveket ezekben a Gyöngyös környéki falvakban. A szőlősgazdákhoz hasonlóan a csatornaépítők is örömmel fogadták, hogy a kitermelt földből kiszedtük a nagyobb köveket. Sokszor vártak ránk már egy kupacba összegyűjtött nagy kövek, amik egyébként a sitt telepre kerültek volna. A fuvarozói időből megmaradt IFA-val kb. 50 tonna követ szállítottam a telephelyünkre. De minek nekem ennyi kő?

A lerakásnál négyfelé válogattuk méret és alak szerint. A „támfalkő”, „nagykő” a kertépítéshez, „szépkiskő” a szobai csobogókhoz, mécsestartóhoz szobai dísztárgyakhoz, és végül a legfontosabb a „lámpakő” a görgetegkőből megálmodott kert lámpámhoz.

Az alkalmazottak elmentek, a lepakolt köveken fáradtan, egyedül ücsörögve elképzeltem, ahogyan a rozzant IFA helyett egy új Iveco-ra pakoljuk fel a lámpákat, hogy Németországba vigyük őket.  Elképzeltem a standunkat egy nyugat európai kiállításon. Büszkeség töltött el, hogy kis magyar cégként újdonságot nem behozni, hanem kivinni tudok. Tudtam, hogy addig még hosszú az út, de sikerülni fog.