04 ápr Egy bővebb bevezető

Négy év halogatás és kínlódás után végre elkészült az új honlap. A vajúdás egyik oka az volt, hogy a nyugdíjkorhatár előtti célegyenesben arra gondoltam, ez egyfajta életmű-összefoglaló lehetne. Van-e egyáltalán értelme ennek, érdekel-e ez valakit? Munkáim dokumentálására soha nem fordítottam figyelmet, megéri-e időt és energiát áldozni arra, hogy előássam a régi dolgokat? A másik, hogy ebben hogyan kössem össze a múltat, ami valódi közös alkotói műhelymunka volt, a jelennel, ami már egyszemélyes történet.

Ma már mindent én készítek sajátkezűleg, nem csupán dizájner, háklis főnök vagyok a cégben. Nem elég domború ez a Kele has Zsolti, kalapáld még egy kicsit! Zsolti ügyes, szorgalmas és lelkiismeretes, kikalapálja. Így is értékes kézimunka, de Zsolti csak közvetítő, és a munkaidő lejár. Határidőre így is elkészül a megrendelt madár.

Most nem jár le a munkaidő és nem a határidő miatt. Addig kalapálom, amig olyan nem lesz, amilyennek lennie kell. Vannak madarak, amik ugyanazokkal a sablonokkal készülnek, mint húsz évvel ezelőtt, a különbség mégis mindenki számára látható.

Nincs áttétel, nincs közvetítő, úgy érzem eleven és átütő erejű most minden műhelyemből kikerülő darab. Más az értéke, magasabb kell legyen az ára is ezeknek az alkotásoknak, amik most a cégnév alatt megbújnak. Hogyan fogadják majd a jelentős áremelést azok, akik évek óta tervezik a madár projektet a kertben és gyűjtik a pénzt, készítik a helyét? Ne foglalkozzak ezzel és a múlttal? Kössek selyemsálat, divatos allűrökkel, nagyvonalú honlappal, jelenjek meg, mint szobrászművész? A reális árak sokszorosával próbáljam meghódítani azt a vásárlói réteget, ahol egyedül a pénz az értékmérő? Sok mindent megcsináltam már az életemben, talán ez is menne, de ez mégsem ez én világom. Most az utolsó nekifutásom alkalmával ismét letörölgettem a port a régi dolgokról. Döntöttem, készen van az alap, és elindult végre, a tartalma reményeim szerint még alakulni és gazdagodni fog. Ez persze attól is függ milyen lesz a fogadtatása.

A további fejlesztéshez örömmel fogadnék véleményeket a honlapról, leginkább azoktól, akik véletlenül bukkantak rá.

Tisztelettel:

Könyves Kálmán